30 éves az Európa Jövője Egyesület

Felkérésünkre számos kedves visszaemlékezést és fotót kaptunk az eddigi Csiperó Fesztiválon részt vett fiataloktól, szüleiktől, csoportvezetőiktől. A fényképekből készült válogatásainkat a közösségi médiában is nyomon követhetitek, alább pedig egy kedves fogadó szülő beszámolóját olvashatjátok az itt született és azóta is tartó barátságról. Köszönjük szépen Lipótzyné Kiss Erzsébetnek a részletes beszámolót!

Tisztelt Csiperó Egyesület!

Örömmel értesültem az egyesület által szervezett kiállításról. Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel egy ma is élő nemzetközi barátság történetét.

Éppen tíz éve , 2010 nyarán a fesztivál kezdete előtt 3-4 nappal, kedves munkatársam,- a Lidköpingből érkező svéd csoport programjának szervezője - azzal a kéréssel keresett meg, hogy családunk nem tudna-e fogadni két svéd kamasz fiút a fesztivál idejére. Az őket fogadó család az utolsó pillanatban visszalépett, így két 17 éves fiúnak nem volt szállása. Kicsit, meglepődtem, vettem egy nagy levegőt és felhívtam a családfőt, hogy megvitassuk a választ. Döntésünk gyorsan megszületett és mivel a szervezők részéről az sem jelentett akadályt, hogy két fiú gyermekünk csak 10 és 13 éves volt , angol nyelvtudásuk társalgásra nem igen alkalmas, házunk pedig nem túl tágas, belevágtunk a kalandba. Az érkezésükig hátralévő néhány napban összeült a családi kupaktanács. Megbeszéltük, ki hol fog aludni, megszerveztük az elkövetkező hetet, kicsit felfrissítettem elégséges angol nyelvtudásomat és izgatottan vártuk a két vikinget, bízva abban, hogy elférnek majd az emeletes ágyon. A késő este érkező kissé elcsigázott svéd csoport tagjai közül két roppant helyes és szimpatikus fiatalembert kísértek elénk, Andreast és Alexandert. A fiúk nyitottsága, közvetlensége hamar megoldotta a korkülönbségből és nyelvi nehézségekből adódó problémákat. Az idősebbik fiam, Máté is boldogan kísérte a „nagyfiúkat” a különböző programokra. Egy-két nap elteltével összebarátkoztunk. A svéd tinédzserek mindent tudni akartak rólunk, Kecskemétről, a magyarokról. Élvezték a meleg nyári éjszakákat, a színes házakat, színes ruhákat és a magyar ételeket. Gyorsan eltelt az egy hét, és a búcsú pillanataiban már a jövő évi viszontlátás reményében váltunk el egymástól. A hazaérkezésük után jó néhány e-mail-t váltottunk, főként Andreassal.

2011. augusztusában került sor a svédországi visszautazásra, Lidköpingbe. Andreas és családja szállásolt el fiammal mindkettőnket. Úgy fogadtak bennünket, mintha régi barátaik érkeztek volna hozzájuk látogatóba. És milyenek az anyák…..Andreas édesanyjának, Evanak első gondja az volt, hogy könnyekig hatódva megköszönje, hogy Andreas gondját viseltem kecskeméti tartózkodása alatt. És én is elérzékenyülök, ha Andreas a levele, vagy üzenete végén így búcsúzik „ a ti svéd fiatok.”

Ezek után talán nem is kell mondanom, hogy nagyon jól éreztük magunkat a Wahlman családnál. Ízelítőt kaptunk a számunkra ismeretlen skandináv életstílusról, gondolkodásmódról, a svéd mindennapokról. A búcsú percei azonban itt is elkerülhetetlenek voltak. Mindkettőnk részéről elhangzottak „ ha legközelebb erre jársz szeretettel várunk..” kifejezések.

Még alig telt el egy év, amikor 2012 februárjában e-mail érkezett a Wahlman családtól, amelyben elmondták, hogy „ elérkezett a legközelebb, és „erre járnak”, ha lehet jönnének és néhány napot maradnának családostól. Mi ismét lázas készülődésbe kezdtünk, hogy elkészüljön a tetőtér beépítés és fogadni tudjuk a 4 tagú Wahlman családot. A reptérre érkezésükkor találkozásunk örömteli meglepetésként érte őket, mivel ők a budapesti szállodájuk képviselőjét várták. Pár napos budapesti tartózkodás után aztán megérkeztek a budapesti forgalomtól meglepett és megfáradt svéd barátok. Nagyon vidám, sok nevetéssel, közös programmal teli néhány napot töltöttünk együtt.

Andreas ma már 27 éves, a szüleitől külön élő sikeres fiatalember. Kapcsolatunk, barátságunk a mai napig tart, vele és szüleivel is, pedig idestova 8 éve nem találkoztunk személyesen. A közösségi hálónak köszönhetően látjuk egymás életét, gyakran váltunk üzeneteket. Andreas szereti a magyar ételeket, a magyar konyhát. Kérésére számos receptet küldtem már neki, kedvenc magyar ételeiről, ő pedig fényképeket az elkészült ételekről. A szülőkkel együtt szurkolunk -ki-ki a saját csapatának- a svéd-magyar kézilabda meccseken, foci meccseken. A kertészkedés, a család, a munkahely körüli téma továbbra is összekapcsol minket, habár sok mindenben nagyon különbözőek vagyunk.

Nagyon röviden ennyi a mi történetünk, amelynek legnagyobb tanúsága számomra, hogy különbözőségeink ellenére is jó barátok lehetünk, ha kritika nélkül elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Nem akarjuk megváltoztatni saját hasonlatosságunkra, hanem azt keressük egymásban , ami összeköt minket. Szerintem ez lenne Európa jövője is!

A születésnap alkalmából köszöntöm az egyesület valamennyi tagját, munkatársát, akiknek ezúton is szeretném megköszönni, hogy családom számára lehetővé tették a csereprogramba történő bekapcsolódást és ezáltal ennek a svéd-magyar barátságnak a kialakulását! Munkájukhoz erőt, kitartást, sok támogatót és együttműködő partnert kívánok!

Tisztelettel: Lipótzyné Kiss Erzsébet

15

Találkozó

43

Ország

15 000

Résztvevő


Warning: Unknown: write failed: No space left on device (28) in Unknown on line 0

Warning: Unknown: Failed to write session data (files). Please verify that the current setting of session.save_path is correct () in Unknown on line 0